Minden ellenkező híreszteléssel szemben 2010-ben azért hajították ki a választók a szocialistákat a hatalomból, mert elegük lett a mindent ellepő korrupcióból, az egyre agresszívabb, kapzsibb és ostobább pártholdudvarból, és a gondolatnélküliség miatt jelentkező gazdasági hanyatlásból. Nem Orbán Viktor és a Fidesz kellett az embereknek, hanem ennek a kurzusnak a vége.

Jött, látott és győzött tehát a Fidesz és történelmi esélyt kapott a kétharmaddal, hogy véget vessen a korrupciónak, a tányérnyalók harácsolásának és elindítson egy nemzeti építkezést. Nem ezt tette. Megőrizte a régi rendszert és beleültette saját embereit. Az innovatív gondolkodás mindössze arra szolgált, hogy a megszerzett zsákmány feletti hatalom minél teljesebb és minél kevésbé ellenőrizhető legyen.  Ezért kellett lebontani az Antall József által patikamérlegen létrehozott demokratikus súlyok és ellensúlyok rendszerét, ezért kellett új alkotmány és ezért kellett minden elképzelést felülmúló médiahatalom. Orbán Viktor tehát ezt értette akkor, amikor azt mondta, 2011 a megújulás éve lesz. És valóban a megújulás teljes, most már minden helyen új arcok ülnek, csak a rendszer nem változott. Simor András jegybankelnöknek annyi esélye van, mint a célkereszt előtt szaladgáló csimpánznak. Mindez nem volt olcsó mulatság. Soha nem látott mélypontra zuhant a forint árfolyama, összevesztünk Amerikával, az Európai Unióval, a szomszédos államokkal, a pénzügyi világgal és eltapsoltunk több ezer milliárdot a magánnyugdíjpénztárakból. A korrupciós listán újabb négy hellyel csúszott hátra az ország, az 50. helyről az 54-re bukdácsoltunk. A polgárok politikai apátiája pedig csúcspontra ért, a közvéleménykutatók rekordszámú bizonytalan szavazót mérnek. Az ellenzék fej nélküli lovasként vágtat fel-alá, növelve a teljes zűrzavart. 2012 Orbán Viktor szerint az elrugaszkodás éve lesz, azaz biztosak lehetünk abban, hogy az ámokfutás folytatódik, annyi különbséggel, hogy immár nem kell számolni a demokratikus ellensúlyok fékező erejével. Izgalmas év lesz csupa váratlan és meghökkentő fejleménnyel. Szembe úszni Európával, miközben alkotó részként benne vagyunk abban, amivel szembe megyünk, valódi Orbánnak való gordiuszi csemege. Legalább olyan mulatságos lesz, mint amikor mi voltunk az Európai Unió soros elnökei és közben szórtuk a dörgedelmeket, miszerint nem engedjük meg, hogy Brüsszelből diktáljanak Nekünk. Vagy mikor pénzért megyünk az IMF-hez, és átkozódunk elnyomó pénzügyi hatalmukról. Nem baj fiúk, majd kidumáljuk, szól a jelszó, hiszen megvan a legitimitásunk, a kétharmaddal. Közben az önkormányzatok éppen fele van csőd közelben (ennyi kapott önhibán kívüli segélyt az évvégén), a családoknak pedig 22 százaléka (ennyi nem tudja rendszeresen fizetni a rezsit). Édes Istenem, ne legyen igazam, de félek, ezeknek a számoknak a növekedése lesz a fokmérője az elrugaszkodás nagyságának, mondván Európa válságban van. Így látva a következő évet, mérhetetlen cinizmus lenne szokás szerint Boldog Új Évet kívánni, inkább azt mondom a nagy elrugaszkodás közben kapaszkodjon össze mindenki azokkal, akiket szeret és akik szeretik őt, mert megrázkódtatások jönnek, amelyek közben erőt csak a minket körülölelő kisközösségekből meríthetünk.