Ha miniszterelnök lennék úgy vágnám szájon az összes bankárt, akinek köze van a devizahitel válsághoz, hogy egészen Szibériáig repülnének. Nem holmi kokikat és sallereket osztanék, hanem olyan nyitott tenyerű csattanósakat, amelyeknek visszhangja messze száll.
Félreértés ne essék, egyetértek azokkal liberálisnak nevezett közgazdászokkal, akik azt mondják, hogy miért ne árulhatna egy gazdasági szereplő kockázatosabb és kevésbé kockázatos termékeket. Áruljon, de csak annyit, amennyit saját berkein belül kezelni tud. Ahogy ők mondják a részvényeknél, állítson össze egy megfelelő portfóliót, amelyben a kockázatos és kevésbé kockázatos termékek megfelelő keveréke kiadja az optimális biztonságot és hasznot. Ha a befektetéseknél minimális szakmai követelmény ennek ismerete, akkor a hitelek kihelyezésénél is annak kellett volna lennie. Ha pedig egy bank olyannyira túlterjeszkedik a „takaróján”, hogy egy országot majd romba dönt, ahogy olyan szépen mondja a magyar, más f………….. –val veri a csalánt, jelesül a mindkori kormányfőjével, akkor aztán ne kokikat és sallereket tessék osztani, hanem jóval többet. Másképpen fogalmazva bankáraink vagy szakmai analfabéták, vagy erkölcsi nullák. Első esetben képtelenek voltak felmérni a veszélyeket és saját erejüket, a második esetben, mindezt tudták csak tojtak bele. Mindkét esetben minimális követelmény, hogy húzzanak el. Ezt az aranyszabályt tudtommal eddig egyedül az Erste banknál ismerték fel, ahol menesztették Jonathan William Till, kockázatkezelésért felelős vezérigazgató-helyettest, igazgatósági tagot. Nem olyan hangosan, ahogy én helyesnek gondolnám, hogy intő példa legyen az utódok számára, csak úgy halkan, közös megegyezéssel, de legalább csináltak valamit. Ehhez képest felelős kormányfőnk focimeccsekre és bankettekre jár a válság főfelelőseivel, na meg nyaralni Angliába. Ezt csak úgy tudom értékelni, hogy a pártfinanszírozás érdekei felülírják a minimális szakmai és erkölcsi normákat. Így aztán szegény Jonathan egyelőre egyedül viszi el egy ország félig romba döntésének balhéját, még szerencse, hogy közös megegyezéssel.
